honlap - ufo |
Valamikor 1960-ban Nyugat-Virginiában egy hölgy, aki kérte a névtelenségének a megőrzését édesapjával a kettes úton haladt az Ohio folyó mellett. Amint a Chief Cornstalk Hunting Grounds ismert park szélén lévő területen haladtak át, egy magas emberszerű alak jelent meg hirtelen előttük az úton.
Ahogy közelebb értek látták, hogy sokkal nagyobb mint egy ember.A nagy szürke alak az út közepén állt. Kiterjesztette szárnyait, amelyek a hátán voltak. A szélessége kb. az út szélességével egyezett meg, majd hirtelen felszállt és pillanatok alatt elrepült. A szemtanuk gyorsan elhagyták a helyszint.
Valószínűleg ez volt a Molyember első felbukkanása Nyugat-Virginiában.
Néhány évvel később úgy tűnik a "lény" visszatért. 1966. szeptember 1-jén több szemtanu látott (Scott Missouri) egy alacsonyan repülő emberszerű valamit. 1966. november 1-jén néhány nemzetőr látott a Point Pleasant, Armoury Camp-Conley út közelében egy nagy, barnás színű, ember formájú "lényt ".
Alig kettő hét elteltével, 1966. november 12.-én egy temetőben (Clendenin Nyugat-Virginia) öt ember, akik éppen egy sírt ástak, egy nagy emberhez hasonló, barnás színű alakot láttak, amely az egyik közeli fáról repült el és egészen alacsonyan a fejük felett elrepülve eltünt a fák között.
Kb. 1 évvel később a Clendenintől 1 mérföldre lévő Ohio Roverben egy nő 7 éves gyereke azt mondta az anyjának, hogy egy angyalt látott. (Egy embert szárnyakkal.)Az asszony úgy gondolta, hogy a gyereke csak kitalálta a történetet és nem törődött ezután vele.
Egy másik asszony, szintén az Ohio völgyében éppen a ház mögötti kertben foglalatoskodott, amikor egy kb. kettő méter hosszúságú valami, elrepült mellette. A "valami"egy hatalmas lepkére emlékeztette a szemtanut.
1966. november 15.-én éjjel, négy ember Roger Scarberry és a felesége, továbbá a Mallette házaspár a Point Pleasanttól, kb 7 mérföldre lévő, ma már elhagyatott 2. világháborús lőszerraktár területén (TNT terület), egy kihalt régi erőmű mellett autóztak, amikor egy alakot pillantottak meg az út mellett, mely mintha őket figyelte volna. A formája hasonlított egy emberhez, de annál nagyobb volt. Kb. 2 méter magas és szárnyak voltak a hátán. A nagy szemei vörösen világítottak, úgy, mint az autók lámpája.
A négy ember egy darabig figyelte, amint a "lény" elindult az erőmű ajtaja felé. Ezután Roger a gázra taposott és kiszáguldott a TNT területről a 62-es út irányába, ami Point Pleasantbe visz.
Amint az úton száguldottak, több mint 100 mérföldes sebességgel, Roger felesége felsikoltott " követ bennünket". A "lény" alacsonyan repült, kiterjesztett szárnyai kb. 3 méteresek voltak. A szárnyaival nem csapkodott mint a madarak, sikló repülésben tartotta az autó sebességét. Mrs.Malette a "lény" hangját is hallotta, melyet egy nagy egér cincogásához hasonlított. A valami a város határáig követte a négy embert, akik egyenesen a serif irodájába mentek és elmesélték az átélteket, Millard Halstead helyettesnek aki, mivel megbízható, szavahihető embereknek tartotta, komolyan vette őket. A serifhelyettes visszament velük a TNT területre, hogy megkeressék a "lényt". Miután leállította az autó motorját, a rendőrségi rádióból különös hangok hallatszottak, melyek olyanok voltak mint a felgyorsított fonográf felvétel. A "lényt" azonban nem találták.
A Molyember az elkövetkezendő hónapokban sokszor feltünt és a környéken megszaporodtak az UFO-és paranormális jelenségek, melynek több száz szemtanuja volt. Az egyik hátborzongató esetre egy gyéren lakott területen került sor.
1966. november 16.-án, este 9 órakor, Raymond Wamsley és felesége, valamint Mrs.Marcella Bennett és kislánya meglátogatta a Thomas családot.
Ralph Thomas háza egy kisebb dombon állt az erdő szélén. Miközben az úton a ház felé közeledtek, egy piros fényt vettek észre az égen. Úgy vélték, hogy a fény a TNT terület fölött röpköd. Amikor elérték a házat Raymond úgy gondolta, hogy megtréfálja a barátait úgy, hogy a házhoz oson és bekopog az ablakon, de erre már nem kerülhetett sor. Miután megálltak a ház előtt és kiszálltak az autóból, váratlanul felbukkant a "lény". "Olyan volt, mintha ott feküdt volna", mondta Mrs. Bennett.
"Lassan felemelkedett a földről. Egy nagy szürke lény. Nagyobb mint egy ember, szörnyű parázsló, piros szemekkel". Mrs.Bennett ijedtségében leejtette két éves gyerekét és ájultan zuhant a földre. Mrs.Wamsley pedig úgy érezte, hogy a lény valamiképpen transzban tartja, mivel meg sem tudott mozdulni. A többiek pánikba esve a ház felé kezdtek rohanni és miután Mrs.Bennett összeszedte magát, felkapta a gyerekét és utánuk szaladt, majd mindannyian bezárkóztak a házba.
Mint kiderült Thomasék nem voltak otthon csak a három gyerekük. A lény utánuk eredt. Felment a verandára és bekukucskált az ablakon. Raymond ezután pánikba esve felhívta a rendőrséget de mire megérkeztek a lény eltünt.
Mrs.Bennett olyan mértékben az események hatása alá került, hogy hónapokig rémálmok gyötörték és orvosi kezelésre szorult. Többször úgy érezte, hogy a lény a közelben ólálkodik és a hangját is többször hallotta, melyet úgy írt le "borzalmas hangot ad, az embernek egészen a velejéig hatol. Olyan, mint egy sikoltó női hang".
Ebben a hónapban a lényt több megyében is látták, (Mason Lincoln, Logan, Kanwha, Nicholas).
November 21.-én, 22:15-kor izgatott telefonhívás érkezett a nyugat-virginiai Charleston város rendőrségére. Egy bizonyos Richard West azt állította, hogy egy "denevérember" ül a szomszédos ház tetején. "Olyan mint egy ember. Kb. két méter magas, és a szárnyainak a szélessége, olyan két-három méter lehet, nagy piros szemei vannak". "Repült?" kérdezte Tucker rendőr. "Egyenesen fel, mint egy helikopter", mondta West.
November 25.-én, Thomas Ury a 62-es úton, reggel negyed nyolc körül, autózott a TNT területtől északra. Mikor hirtelen meglátott egy emberszerű alakot amint az út mellett állt. "Hirtelen kiterjesztette a szárnyait", mondta Ury "és egyenesen felszállt, mint egy helikopter". A lény tett egy kört Ury kocsija fölött, kb 50 méter magasságban és követte a 75 mérföld óránkénti sebességgel haladó gépkocsit. A rémült ember egyenesen Point Pleasantbe, George Johnson serifhez ment és akinek előadta a történetet.
Nem messze Charlestontól, St.Albansban, Mrs.Ruth Forster találkozott a molyemberrel a háza előtti füves területen. "Ott állt a füvön a tornác mellett", a lény kb. 190 cm magas lehetett, a szemei nagyok, dülledtek és piros színüek voltak. Mrs.Forster felsíkitott és beszaladt a házba. A sógora kiment, de addigra eltünt.
November 27.-én, délelőtt fél tizenegykor Miss Connie Carpenter a 62-es úton haladt autójával, amikor meglátott egy óriási embert, melyről úgy gondolta, hogy szürke ruhában van. A lény egy elhagyatott golfpályán állt, hirtelen széttárta három méter széles szárnyait és a lány kocsija felé repült. A szemei nagyok és pirosak voltak és Connie úgy érezte, hogy valamiféle hipnotikus hatást gyakorolt rá a lény tekintete. Sikerült leráznia üldözőjét és meg sem állt hazáig. Érdemes megjegyezni, hogy Miss Carpenter volt az egyetlen szemtanu, a molyember észlelése kapcsán, akin a közismert UFO betegség, szemégés tünetei jelentkeztek.
A szemei kivörösödtek és bedagadtak. Sok szemtanun, akik alacsonyan repülő UFO-kal találkoztak, ugyanilyen tünetek jelentkeztek. A tünetekért, valószínüleg az erős ultraibolya sugárzás okolható.
Ugyanazon a napon, egy hasonló lény (vagy talán ugyanaz?) felbukkant St.Albansban is. A szemtanu Sheila Cain és testvére, egy szemétlerakó telep mellett látta meg a lényt, mely szürkésfehér volt, nagy piros szemekkel. A magasságát kettő méter körülire becsülték.
1966. november 18.-án Paul Yonder és Benjamin Enich önkéntes tűzoltók egy hatalmas madarat láttak a TNT területen. "Biztos, hogy madár volt, nagy piros szemekkel. De hatalmas volt. Még soha nem láttunk ehhez foghatót". Hasonló madarakat figyelt meg négy ember (Lowell Ohio) mellett Cat s Creek közelében, amint a fák fölött repkedtek. 1966. november 26.-án Marvin Shock és két gyereke látott négy különös szárnyas lényt, amint a faágon ücsörögnek "olyan nagyoknak tüntek, mintha emberek lettek volna", mondta Shock. Amikor megpróbáltak közelebb jutni, kb. száz méternyire sikerült, felszálltak és elrepültek. Ezután autóval kezdték követni a madarakat és észrevették, hogy leszálltak az erdő szélén nem messze Ewing Tilton házától. Ezután Tilton is velük tartott és tovább figyelték a rejtélyes madarakat, melyek kb. másfél méter magasak voltak és szárnyaik szélessége legalább három méter volt. "Sötétbarna hátuk volt, világos pettyekkel, a mellkasuk szürke volt, a csőrük pedig kb. 15 centi és egyenes, nem olyan horgas, mint a héjáké és a keselyűké" figyelte meg Tilton.
Shock, valami pirosas-t is látott a fejükön.
1966. december 4.-én tizenöt órakor, az Ohio állambeli Gallipolisban öt pilóta észrevett egy repülő lényt. Mikor meglátták azt hitték, hogy egy repülőgép.
Kb. száz méter magasan volt és száz mérföldes sebességgel repült anélkül, hogy a szárnyaival csapkodott volna. Az egyik pilóta beszállt a repülőgépébe a fényképezőgépével és felszállt. De már nem érte utól a valamit, amely addigra eltünt. 1976. január 11.-én tizenhét órakor egy szemtanu szintén látta a szárnyas valamit, amint éppen a 62-es út fölött suhant keresztül. A lény felbukkant a Point Pleasant határán lévő Tiny út melletti vendéglő közelében. A szemtanu Mrs.Mabel McDaniel leírása szerint barna színű, kb. három méteres szárny- fesztávolságú volt. Úgy látta, mintha emberi lábak lógnának le róla, de nem láttak sem fejet, sem pedig nyakat. A lény ebben az esetben sem csapkodott a szárnyaival.
A szemtanuk közül többen is paranormális jelenségeket észleltek a házukban, pl.: Linda McDaniel, különös fényeket látott a házban és a tárgyak maguktól mozogtak, szivarfüst szagát érezték (a családban senki nem dohányzik) és egy árnyékszerű, hatalmas embert látott a szobában.
Connie Carpenter miután férjhezment, elköltözött Middleportba /Ohio). Február 22.-én, reggel negyen kilenckor Connie iskolába indult. Az utcán egy fekete autó követte, egy 1949-es Buick. A sofőr kinyitotta az autó ajtaját és felé bólintott. Mivel azt hitte, hogy útbaigazítást kér, közelebb ment. Az autó vezetője egy huszonöt év körüli férfi volt. A hideg ellenére csak egy ing volt rajta. A gépkocsi bár régi volt, teljesen újnak tünt. (Ez a részlet gyakran felbukkan a fekete ruhás ember esetekben.
Néhány szemtanu szerint, még az autó szaga is új volt). Amikor az autóhoz ért a sofőr hirtelen elkapta a karját és rászólt, hogy szálljon be, dulakodni kezdtek és sikerült visszamenekülnie a házba. Február 23.-án Connie egész nap a házban maradt. Tizenöt óra körül, motoszkálást hallott és kopogást az ajtón. Észrevette, hogy az ajtó alatt egy cédulát csúsztattak be. Következő szöveg volt ráírva: "légy óvatos, úgy is elkaplak". Connie ezek után elköltözött az anyjához, ám március 22.-én éjjel az ablak alól éles, sípoló hangot hallott. A környéken megszaporodtak a repülő csészealj észlelések.
Point Pleasantben Mary Mallettet és Linda Scarbellit meglátogatta egy különös férfi és egy nő. Egy ajánlatot tettek nekik, amelyben az állt, hogy rendszeresen lefényképeznék az egész családot és ezért fizetniük sem kell. A férfi rendkívül magas volt és nagyon különösen nézett ki. A nő végig gyanúsan viselkedett, végig a háttérben maradt és próbálta elrejteni az arcát. Point Pleasantben senki mást nem kerestek meg ezzel a nem túlzottan nyereséges ajánlatukkal.
1967. január 19.-én kilenc óra ötkor, Tad Jones éppen a 64-es úton autózott, amikor szemben találta magát egy az út fölött, kb. másfél méternyire lebegő fémgömbbel. Az átmérője kb. hat méter lehetett és fakó aluminium színe volt. Négy láb állt ki belőle és mindegyiknek az alján kerekek voltak. A tárgyon egy kb. húsz centiméter átmérőjű ablakot is látott és egy mozdulatlan propellert, a gömb alsó részén. Aztán hirtelen a propeller elkezdett forogni és a tárgy elrepült. Később jelentette az esetet és az megjelent a helyi lapokban is. A következő napon becsúsztattak egy megperzselődött szélű cédulát az ajtaja alatt. A szöveget nyomtatott betükkel írták. "Tudjuk mit láttál, és tudjuk, hogy beszéltél. Jobban tennéd, ha befognád a szád. Nem figyelmeztetünk többet".
Az UFO észlelés helyszínét később megvizsgálták és több különös lábnyomot találtak az út melletti sárban. Ilyen nyomokat a TNT területen is találtak, olyanok voltak, mint egy nagy kutya nyomai. De nem kutyanyomok voltak. A nyomok olyan mélye süllyedtek a talajba, hogy bármi is hagyta őket, kb. százötven kg-osnak kellett lennie. Találtak még a helyszínen egy nagy méretű, mesztelen emberi lábnyomot is. A nyomok sajátossága volt, hogy nem indultak sehonnan és nem vezettek sehova. Egy nő azt mondta, hogy egy nagy, fémes színű lemezt látott a Point Pleasant-i középiskola felett lebegni, 1966. márciusában. A tárgy ajtaja nyitva volt és látott benne egy hosszú haju embert, ezüstös ruhában.
1966. őszén szinte elárasztották a különös jelenségek Nyugat-Virginiát. Többen fényjelenségeket láttak az égen, elektromos zavarok támadtak és repülő csészealjakat láttak. A bejelentések száma több mint ezerre tehető, amik szavahihető tanuktól származtak.
1967. márciusban és áprilisban, a repülő csészealjak rendszeresen megjelentek a TNT terület fölött. Az utakon közlekedő gépkocsik, valamilyen ismeretlen okból leálltak, a környék házaiban elektromos zavarok és tüzek jelentkeztek. Egy rendőr 1967. márciusában, az egyik éjjel, a kivilágítatlan lőszerraktár környékén járőrözött, amikor hirtelen szemben találta magát egy hatalmas, sötét elipszis alakú tárggyal, ami egy tó fölött lebegett, néhány méterrel. A tárgy egy darabig úgy ringott a levegőben, mint egy hajó a vízen, aztán elrepült a fák fölött.
1967. márciusban éjjel, egy hatalmas szárnyas valami üldözte egy ohioi ember kocsiját a 33-as úton. Valószinűleg ugyanezt a lényt látta két nő, akik azt állították, hogy láttak egy molyembert, amint találkozott egy UFO-val 1967. május 19.-én. Az eset a 62-es úton történt a TNT terület mellett. Az egyik szemtanu Brenda Stone szerint "amikor két piros fényt pillantottunk meg az út mellett egy fán, egy homályos alakon. A piros fény hirtelen feltünt, közeledett a fához, az alak felemelkedett hozzá, és eltünt". Ezután a nagyobb fény elrepült északi irányba.
Még azon az éjjelen néhányan láttak egy erősen kivilágított tárgyat leszállni a Point Pleasant-i köz Ohio River Junior középiskola melletti mezőn.
1967. november 2.-án, délután Mrs.Ralph Thomas a TNT területen lévő otthonában, csikorgó ékszíj hangjához hasonló hangot hallott. Kiment a ház elé és megpillantott egy magas szürke alakot, amely gyorsan mozgott, úgy tünt neki, hogy nem járt, hanem inkább siklott a talajon. "Mivel vadászidény volt, éppeszű ember nem jár szürkében azon a környéken, hanem piros vadászdzsekiben"-mondta.
Mrs.Hyre leközölt néhány cikket az Ohio Messenger című lapban. Volt, hogy egyetlen hétvége alatt ötszáz hívást kapott, melyekből csak keveset tudott leközölni. Az Ohio völgyében több kisérteties esetre is fény derült, főleg a magasabb hegyeken lévő házakban történtek különös dolgok. A csukott ajtók maguktól kinyíltak, majd becsukódtak, különös puffanásokat lehetett hallani a falakból és a háztetőkről. Többen csecsemősírást hallottak a házban de a hang forrását nem találták meg. A TNT területről délre fekvő Camp Conley úton lakó James Lilly és családja olyan sok kisértet jelenséget észlelt, hogy végül eladták a házat és máshova költöztek.
A különös események sorozata folytatódott.
Miután Mrs.Hire az UFO-król és a Molyemberről szóló cikkei megjelentek az ujságban, különös látogatók jelentek meg nála. 1967. január elején éppen az irodájában dolgozott, amikor egy kis emberke lépett be, kb. százharmincöt centi magas lehetett és furcsa szemei voltak. Egészen vastag lencséjű szemüveget viselt, hosszú fekete haja volt és bár minusz hat fok volt odakinn, mégis rövidujjú ing és vékony nadrág volt rajta. Különösképpen a jobb kezét mindvégig a zsebében tartotta. Útbaigazítást kért Welsh (Nyugat Virginia) felé. Mrs.Hire először azt hitte, valamilyen beszédhibája van és valamiért félt is tőle. "Közelebb és közelebb jött, a furcsa szemeivel szinte hipnotikusan bámult rám."
Mrs.Hire beszaladt a hátsó szobába, ahol az ujság kiadója dolgozott. A férfi csatlakozott hozzá és együtt beszéltek a kis emberrel. "Úgy tünt, hogy többet tud Nyugat-Virginiáról, mint mi magunk", mondta Mrs.Hire. Egyszercsak megszólalt a telefon. Amig ő beszélt, a kis emberke felvett egy golyóstollat az asztalról és olyan csodálkozva nézte, "mintha még sohasem látott volna tollat". Mrs.Hire adott neki egy tollat és a kis emberke furcsán, hangosan felnevetett, amikor elvette, majd kiszaladt az éjszakába és eltünt a sarok mögött.
Mrs.Hire később ellenőriztette a rendőrséggel, hogy van-e szabadlábon a leírásnak megfelelő elmebeteg. Nem volt. Néhány héttel később az irodájához közel, egy úton ment át éppen, amikor megpillantotta ugyanezt az embert. Úgy tünt, hogy megdöbbent, amikor észrevette, hogy Mrs.Hire őt nézi, gyorsan megfordult, és odaszaladt egy nagy fekete autóhoz, ami éppen akkor fordult be a sarkon. Egy magas ember vezette. A kis emberke beugrott és elszáguldottak.
Az alábbiakban Mrs.Hire 1968. szeptember 18.-ai, a Messengerben közölt cikkének néhány részletét olvashatják itt:
"Három tizenéves fiú egy tárgyat látott a TNT területen, állításuk szerint az objektumból jövő, rájuk irányított fehér fény annyira erős volt, hogy nem tudtak belenézni. A kerek tárgy, mintegy száz méter hosszú lehetett.
Egyszer a Jerico úton a hegytető fölött jelent meg. A szemtanuk jelentették, hogy hosszú és rövid tüskéi voltak.
Ugyanazon a területen láttak egy előbb gyorsan, majd lassan repülő tárgyat, ami piros, zöld és fehér fényeket bocsátott ki magából. Timmie Clendenin és Johnny Love elmesélte, hogy erős fényt láttak az Ordnance iskolánál. Amikor elindultak megnézni közelebbről is, felszállt. A kettes útig követték.
Senkisem látott szárnyakat ezen a tárgyon. Néhányan zúgó hangot hallottak, hasonlót egy repülő vagy helikopter hangjához.
Egy ember azt mondta, hogy az objektum az autója fölött tartózkodott egész úton, mig a munkahelyéről hazaért.
Egy letarti ember arról számolt be, hogy a tárgy harmincöt pecig kőrözött a fölött a terület fölött.
A Thomas Ridge-en lakó emberek azt állították, hogy harmincöt percig vagy még tovább tartózkodott azon a területen és körözött a terület fölött, miközben egy erős kereső lámpával pásztázta a környéket.
Sokan azt gondolták, hogy egy bajba jutott pilóta, aki leszállóhelyet próbál keresni, de a Mason Megyei reptér ki volt világítva, és az objektum többször is elhaladt fölötte.
Egy tizenéves állítólag látott mostanában egy objektumot, amit nem tudott azonosítani. Azt állította, hogy a TNT területen volt. Tett egy kanyart arra, és a parton ott volt egy nagyjából két méter magas lény. Fehér volt, a szeme piros. Azt mondta, hogy leállította az autót, de a lény elszaladt. Mások is számoltak be arról, hogy hasonló lényeket láttak a környéken."
1967. december 15.-én délután 5 óra 05-kor a Point Pleasantet Ohióval összekötő Ezüst Híd leszakadt a csúcsforgalomban, és negyvenhat jármű zuhant az Ohió
folyóba. Azon az estén a Lilly család tizenkettő UFO-t számolt meg, amint alacsonyan cikáztak a házuk mögött. Point Pleasantból egyetlen UFO-t sem jelentettek azon a tragikus estén. Nemsokkal később egy különös, alacsony, sötét bőrü ember jelent meg Mrs.Hire irodájában. Vékony, fekete öltönyt viselt, fekete nyakkendővel és kiálló pofacsontjaival és keskeny szemeivel keletinek nézett ki. Nem a híd katasztrófája érdekelte, hanem inkább az UFO-k. Mrs.Hire átadott neki egy dossziét, amely UFO-król szóló cikkekkel volt tele, de különös módon az illetőt ez nem igazán érdekelte. Ez a különös ember még aznap este meglátogatta Connie Carpentert, New Havenben és a McDaniel családot. Megemlítették, hogy különös, hosszú ujjai voltak. Az idegen Jack Brownként mutatkozott be, az ohioi Cambridge-ből, de amikor egy columbusi (Ohió) riporter is beugrott McDanielékhez nyílvánvalóvá vált, hogy még azt sem tudja hol van Columbus, vagy Cambridge (valójában néhány mérföldnyire vannak egymástól). Az is kiderült, hogy ezt a különös embert mégsem az UFO-k vagy a Molyember érdekelte, hanem inkább John Keel felöl kérdezősködött, majd azt mondta, hogy kb. kettő héten belül visszamegy Point Pleasantbe de soha többé nem látták.
Sohasem derült ki, hogy ki vagy mi volt ez a Mr.Brown, aki néhány cikkre igen dühösen reagált. "Ők (az UFO-k) nem ellenségesek", mondta többször.
Az Ezüst Híd leszakadása után az emberek kevesebb UFO jelenséget észleltek azon a területen. Azonban később 1969.-ben ujra feltüntek az UFO-k és a szörnyek Point Pleasantben. Mrs.Hire továbbra is írt róluk de már jóval kevesebbet foglalkozott a témával, mint azelőtt.
1969. áprilisában egy reggel, Mr.Ernest Adkins tizenegy hetes vizsláját megtalálta a kertben, egy New Haven-i (Nyugat Virginia) farmon. A kutya oldalán egy szabályos lyuk tátongott és a szíve a teste mellett hevert. A kutyán nem volt semmilyen más sérülés ezen kivül.
Hogy mi köze lehetett az repülő csészealjaknak, a Molyembernek és a velük kapcsolatba hozható szörny-és paranormális jelenségeknek az Ezüst Híd katasztrófájához és a szerencsétlenül járt emberek halálához, azóta is rejtély, de a történet megismerése után nyílvánvalóvá válik, hogy kellett legyen valamiféle összefüggés és bár azt nem állítom, hogy a Molyembernek bármilyen felelőssége lett volna a katasztrófáért, az események ilyetén alakulása még is valamiféle megmagyarázhatatlan kapcsolatot sejtet.
Copyright © 2009
All Rights Reserved.